English |  Magyar  

II. Rákóczi Ferenc kortársainak arcképei az „Autographákban”
 Admin  2011.02.09
Rákóczi év 2011.

II. Rákóczi Ferenc kortársainak arcképei az „Autographákban”



Gróf Thököly Imre

A Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulójának záró évét ünnepeljük idén, amelyet intézményünk fenntartója, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Rákóczi- emlékévvé nyilvánított. Ezen alkalomból szeretnénk néhány 17-18. századi rézmetszetet bemutatni, amelyek II. Rákóczi Ferenc fejedelem kortársait ábrázolják.
E metszetek Kazinczy Ferenc jóvoltából kerültek Zemplén vármegye levéltárába. Kazinczy erősen vonzódott a képzőművészetekhez, amelynek oly módon is tanújelét adta, hogy szűkös anyagi forrásai ellenére jelentős képzőművészeti gyűjteményt hozott létre, amelyen belül nagy számmal fordultak elő rézmetszetek is. Kazinczy azonban gyűjteményét, valamint értékes könyvtárát anyagi gondjai miatt, valamint birtokgyarapítási célból 1806-ban eladta a Tiszáninneni Református Egyházkerületnek. Ő azonban ezután is folytatta a rézmetszetek gyűjtését, amelyeket Zemplén vármegye levéltárában helyezte el azt követően, hogy 1820-ban elfogadta a vármegye felkérését a levéltárban történő munkálkodásra.

Oláh Tamás                    


Kazinczy Ferenc levéltári működése idején létrehozott egy válogatást Autographa Hungarorum elnevezéssel Zemplén vármegye 16-18. századi közgyűlési iratain (Acta Politica) belül. Ide helyezett el metszetgyűjteményéből 26 darabot arcképgyűjteményként, 38 darabot pedig az általa kiválogatott, jelentős történelmi személyiségek által aláírt iratok mellé.
Kazinczy, az iratok helyükről történő kiemelését, s külön gyűjteményben metszetekkel gazdagítva történő elhelyezését „Előintés”-ében így indokolta:
„A’ jól, vagy rosszul nevezetes emberek’ kéziratai a’ szerint érdemlik figyelmünket, mint az ő arczképeik; magunk sem értjük mint esik, de érezzük, hogy hozzájok, a’ nem ismertekhez, közelébb tétetünk, midőn képeiket látjuk, midőn illethetjük a’ papírost, melyen kezeik nyugodtak. A’ hatás annál nagyobb, midőn az illyeket együtt látjuk, bár a’ gonoszokét a’ jóké mellett. Az sem rossz; a’ jó ember még forróbb tisztelettel vonszatik a’ jók felé, midőn a gonoszoktól elborzad. – Ezek az okok indítottak engem kiszedni a’ magok helyeikről az effélélet, ’s együvé köttetni itt, ’s saját Autographiai gyűjteményemből, melyet hírből a’ külföld is ismér, általhozni némely darabokat.

A következő rézmetszeteket mutatjuk be a nagyközönség számára:

I. Lipót

I. Lipót (Bécs, 1640. június 9. – Bécs, 1705. május 5.) 1655. június 27-én koronázták magyar, 1656. szeptember 14-én cseh királlyá. A trónt apja, III. Ferdinánd német-római császár és magyar király halálát követően 1657. április 2-án foglalta el. 1658-tól német-római császár.


A metszet Leonhard Heckenauer augsburgi mester (1650/1660 – München,1704 körül) műve.


Esterházy Pál

Gróf, 1687-től herceg Esterházy Pál (Kismarton, 1635. szeptember 7. - Kismarton, 1713. március 26.) Sopron vármegye örökös főispánja, 1661-1681 között királyi főudvarmester, 1663-tól császári vezérőrnagy, 1681-től Magyarország nádora, királyi helytartó, Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja, jászkun főkapitánya, fizetéses királyi tanácsos, 1702-től Moson vármegye főispánja, 1681-től Aranygyapjas Rend lovagja.


Gróf Esterházy Pál.
A metszet egy olasz mester által, vagy olasz megrendelő számára készült rézmetszet,
amely feltehetően 1681 előtt készült, ugyanis címei között nem említi nádori méltóságát.


Herceg Esterházy Pál.
1687 után készült, ugyanis Esterházyt nádorként és német-római birodalmi hercegként említi.
Érdekesség, hogy metszet az Aranygyapjas Rend lovagjaként, a rendi jelvénnyel ábrázolja.


Thököly Imre

Gróf Thököly Imre (Késmárk, 1657. szeptember 25. – Nikomédia, 1705. szeptember 13.) 1667-1670 között Máramaros vármegye főispánja, 1680. január 8-án Szoboszlón a bujdosók fővezérükké választották. 1682. június 15-én feleségül vette I. Rákóczi Ferenc özvegyét, gróf Zrínyi Ilonát, így II. Rákóczi Ferenc gyámapja lett. 1682. szeptember 16-án a Felső-Magyarországi Részek fejedelmévé választották. Fejedelemsége 1685 októberéig állt fenn. 1690. szeptember 22-én Erdély fejedelmévé választották.


1683-ban Elias Hainzelmann (Augsburg, 1640 körül – Augsburg, 1693) augsburgi rézmetsző
mester párizsi műhelyében készült és Thökölyt az „elégedetlenkedők generálisa”-ként említi.


A metszet aláírása alapján feltehetően szintén Franciaországban, vagy francia
megrendelő számára készült az 1670-es – 1680-as évek körül.



A képek jelzete:
IV. 2001/b. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214-1850 (1898). Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok – Acta Politica 1214-1786 (1848). Autographa Hungarorum I-II.

Irodalom:
  • Kazinczy Ferenc metszetgyűjteménye Zemplén Levéltárában. Gyűjtötte és összeállította: Hőgye István. Kazinczy Ferenc Társaság – Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhely, 1992.
  • Dr. G. K. Nagler: Neues allgemeines Künsler-Lexicon… V. kötet. Gallimberti – Haslöhl. München, 1837. 512. p.
  • Dr. G. K. Nagler: Neues allgemeines Künsler-Lexicon… VI. kötet. Haspel – Keim. München, 1838. 28-29. pp.
  • Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre: 1657–1705. Budapest, 1888–1889. In: - link -





  Nyomtatóbarát változat   Hír létrehozása pdf formátumban  

A honlapon található valamennyi tartalomhoz kapcsolódó szerzői és egyéb szellemi tulajdonjogok az MNL B.-A.-Z. Megyei Levéltára tulajdonát képezik. Tilos a honlapon hozzáférhető tartalom más műben történő felhasználása, valamint bármely, nyilvános vagy kereskedelmi közreadása.