English |  Magyar  

Oklevelek [ A Mohács előtti oklevelek és regesztáik.
 ]Oklevelek [ A Mohács előtti oklevelek és regesztáik. ]
XV-1.no.138-könyv14.
1425. MÁJUS 9. DIÓSGYŐR
Palovitz-i (!) László országbíró és - egyéb tisztségei között - Diós Győr várának várnagya bizonyságlevele, amely szerint Szent Péter oppidum polgárainak közönsége panaszt terjesztett Zsigmond király elé, hogy semmibe véve szabadságaikat, vámot szednek tőlük különféle vámos helyek tisztjei. Az országbíró tehát Zsigmond király parancsára vizsgálatot folytatott ebben az ügyben és a Szentpéteri polgárok által bemutatott oklevelek alapján meggyőződött arról, hogy (Zsigmond király) őfelsége valóban felmentette a Szentpéteren lakó kereskedőket és más lakosokat a vámfizetés alól. Ezért tehát ő is elrendeli, hogy a jövőben se fizessenek vámot a királyi vámszedő helyeken, s külön is kiemeli a Diós Győr várához tartozó adók fizetése alóli mentességet.

Egyszerű másolat, amelyet 1741-ben készített az akkor még meglévő eredetiről Mádi János sajószentpéteri jegyző.

Jelzete: BAZmLt. XV. 1. 138. Korábbi jelzete: Sajószentpéter nagyközség iratai. 1. köt. 23.

1429. SZEPTEMBER 13. SZENTPÉTER
Palócz-i Máté országbíró nyílt levele, amelyben a következőket mondja el: Borsod vármegyének a különleges királyi rendelkezés szerint 1429. szeptember 9-én prope oppidum Szent Péter tartott közgyűlésén Demeter szentpéteri bíró egy panaszt terjesztett elő, amely szerint Leustach nádor fiának, Györgynek az életében az ő vámszedői, most pedig a királyi vámosok vámot szednek Kalló (Karlo) possessióban a szentpéteri polgároktól, azon szabadságaik ellenére, amelyeket a régi királyoktól nyertek adományként. Az országbíró vizsgálatot végzett az ügyben és több tanút is kihallgatott, akik az Úr fa-keresztjére tett kézzel, eskü alatt vallották, hogy Szent Péter oppidum polgárai emlékezetük és tudomásuk szerint valóban soha nem fizettek vámot Karlo possessióban. Ennek a ténynek a bizonyságául adja ki az országbíró jelen nyílt levelét Szent Péter oppidum bírája és összes polgárai számára.

Egyszerű másolat, amelyet 1741-ben készített az akkor még a város birtokában levő eredetiről Mádi János sajószentpéteri jegyző.

Jelzete: BAZmLt. XV. 1. 138. sz. Korábbi jelzete: Sajószentpéter nagyközség iratai 1 köt. 22.

1446. MÁJUS 3. BUDA
Hunyadi Jánosnak, Magyarország kormányzójának V. László király nevében és személyében részint Palocz-i László országbíró kérésére, részint pedig a Borsod vármegyében lévő Sajó Szent Péter mezőváros haszna és lakóinak jóléte érdekében kiadott kiváltságlevele, amelynek érvényével engedélyezi, hogy évente két alkalommal szabad vásárt (nundinas liberas seu fora annualia libera) tartsanak ebben a mezővárosban. A vásárok tartásának időpontja: Szent Gergely pápa ünnepe (március 12.), illetve Szent Miklós napja (december 6.), beleértve az ezen ünnepeken közvetlenül megelőző és követő napot is. Egyúttal megígéri minden vásáros embernek, hogy szavatolja biztonságukat ezeken a vásárokon azáltal, hogy különleges védelme alá (sub nostra protectione et tutela speciali) veszi őket. Megparancsolja továbbá, hogy nyilvánosan hirdessék ki ezt a rendelkezést a vásárokon és egyéb helyeken.

Egyszerű másolatban, amelyet 1741-ben készített az akkor még meglévő eredeti oklevélről Mádi János sajószentpéteri jegyző.

Jelzete: BAZmLt. XV. 1. 138. sz. Korábbi jelzete: Sajószentpéter nagyközség levéltára 1. köt. 29

1452. MÁJUS 25. VÁMOS
Veronika asszonynak, Pelsűtz-i Imre házastársának a kiváltság levele, amellyel felmenti a Mehy birtokban szedni szokott vám fizetése alól a Szent Péter városában (in civitate) lakó polgárokat és népeket, részint azért, mert a mondott szentpéteri polgárok már Zsigmond király kora óta élvezik ezt a szabadságot, részint pedig azért, mert Palocz-i László országbíró is kérte tőle ezt. A mondott Veronika asszony tehát utasítja a Mehy possessióba rendelt vámosait és adószedőit, hogy a Szentpéter civitasban lakókat ne háborgassák, semmilyen árujukat ne vámolják meg és feltétel nélkül engedjék meg nekik a szabad utazást.

Egyszerű másolat, amelyet 1741-ben készített az akkor még a város levéltárában meglévő eredeti oklevélről Mádi János jegyző.

Jelzete: BAZmLt. XV. 1. 138. sz. Korábbi jelzete: Sajószentpéter nagyközség levéltára 1. köt. 22.

1474. DECEMBER 17. SAJÓSZENTPÉTER
Kyvvlgy György sajószentpéteri bírónak és a melléje rendelt esküdteknek a levele Buda város tanácsához, amelyben a végső ítélet meghozatala végett megküldik a címzettnek a Szeles Domonkos és Czakó Antal közötti, az utóbbi által megfellebbezett pert. A pernek a lényege a következő: amikor 16 esztendővel ezelőtt a csehek a környéket fosztogatták, Sajószentpéterről is nagyon sok állatot - ökröket, teheneket, lovakat - elhajtottak. De mivel a szentpéteri polgárok már akkoriban rendes adót fizettek nekik, elmentek Gemer várába visszakérni az elhajtott állatokat. A csehek először nem adták vissza nekik azokat, mert nem volt közöttük esküdt és ezért nem adtak hitelt a szavaiknak. A második alkalommal már egy esküdt is ment a szentpéteri polgárokkal és ez elvitte magával a város levelét is. Az elrabolt állatok között volt a szentpéteri Czakó Antal ötven lova, amelyet a nevezett Mucson faluban őriztetett s amelyek után így nem fizetett adót a cseheknek; Czakó azonban megszerezvén az esküdt kezéből a város oklevelét, visszakapta ezt az ötven lovat, mert a csehek hittek neki. Más szentpéteri polgároknak a lovait viszont visszatartották, mondván, hogy azok extraneusok lovai. Az ily módon kárt vallottak között volt az akkori bíró, Szeles Domonkos is, aki perbe vonta Czakó Antalt és a hét elveszett lova fejében húsz arany forintot követelt tőle, mint kárának okozójától; vádját pedig tíz tanú is eskü alatt bizonyította. Szentpéter város tanácsa Czakó Antalt marasztalta el a perben, aki fellebbezett ugyan, de az akkori országbíró, Palocz-i László nem akarta újra tárgyaltatni az ügyet. S mivel Czakó Antal nem fizette meg neki a kárt, Szeles Domonkos most - 16 esztendő elteltével - újból perbe hívta és a per során új ítélet született arról, hogy Czakó Antal fizesse meg a húsz arany forintot. A nevezett ezt a döntést fellebbezte meg.

Átírja Buda város tanácsa 1474. december 24-én.

1474. DECEMBER 24. BUDA
Buda város tanácsának az ítéletlevele, amelyben átírja a sajószentpéteri magisztrátus által eléje terjesztett, Szeles Domonkos és Czakó Antal között folyó, az utóbbi által megfellebbezett pert és abban a következő ítéletet hozza: mivel Szeles Domonkos lovai valóban Czakó Antal miatt vesztek oda, s mivel a mondott Czakó Antal felvállalta Szeles Domonkosnak és szomszédjainak az ellene letett esküjét, a pert nem lehet tovább fellebbezni. Ennélfogva Czakó Antal köteles megfizetni Szeles Domonkosnak azt a húsz arany forintot kitevő összeget, amelyben a sajószentpéteri magisztrátus a város régi jogszokásának megfelelően elmarasztalta őt.

Átírta az akkor még a város levéltárában meglévő eredeti oklevélről Mádi János jegyző 1741-ben.

Jelzete: BAZmLt. XV. 1. 138. sz. Korábbi jelzete: Sajószentpéter mezőváros levéltára 1. köt. 27-29.

1505. NOVEMBER 25. BUDA
II. Ulászló király pátens formában kiállított kiváltságlevele, amelynek erejével részint híveinek: Palocz-i Mihály királyi pohárnokmesternek és testvérének, Antalnak hűséges szolgálataiért, részint pedig Borsod vármegyében fekvő Sajó-Szent Péter mezővárosuk (oppidum) előmenetelére való tekintettel felmenti a mondott Sajó-Szent Péter mezőváros összes polgárát és lakosát minden, az országban szokásos adó és vám fizetése alól, beleértve a tizedet (decima regalia atque alia) is. Egyúttal megparancsolja minden adóispánnak, vám- és adószedőnek, a mostaniaknak és a jövőben állítandóknak egyaránt, hogy a nevezett Sajó-Szent Péter mezőváros polgárait, vendégeit és kereskedőit (cives, hospites et mercatores) az országban sehol, egyetlen adó- vagy vámszedő helyen se merészeljék háborgatni, sem személyükben sem javaikban büntetni a nem fizetés ürügyén.
Az eredeti oklevél a magyar királyi titkos pecséttel volt megerősítve.

Átírja az akkor még a levéltárban őrzött eredeti oklevélről 1741-ben Mádi János, Sajószentpéter mezőváros jegyzője.

Jelzete: BAZmLt. XV. 1. 138. sz. Korábbi jelzete: BAZmLt. Sajószenpéter mezőváros levéltára, 1. köt. 18-20.


A honlapon található valamennyi tartalomhoz kapcsolódó szerzői és egyéb szellemi tulajdonjogok az MNL B.-A.-Z. Megyei Levéltára tulajdonát képezik. Tilos a honlapon hozzáférhető tartalom más műben történő felhasználása, valamint bármely, nyilvános vagy kereskedelmi közreadása.